Külföldön magyar, itthon külhoni

A kilónként száz forintért felvásárolt körte az áruházláncokban akár négy-ötszáz forintért kapható, az árrés nem a termelőkhöz kerül

Az elmúlt években csökkent némileg a hazai körteültetvények területe, és a körtetermés mennyisége is elmaradt a korábbi évek mértékétől, a gyümölcsfogyasztás általános visszaesése pedig a körténél is érezteti hatását. Az itthon termelt körte mégsem elég a hazai kereslet kielégítésére, de amíg hozzánk spanyol és olasz körte érkezik, a jó minőségű magyar gyümölcs jelentős része a skandináv országokban, illetve Ausztriában és Németországban köt ki.

Kevesebb körtét termelnek a magyar gazdák, pedig a keresletcsökkenés ellenére importra szorulunk

„Nagyobb a kereslet a körte iránt, mint amennyit a hazai termelés el tud látni” – jelentette ki Lux Róbert, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) alelnöke. A terméktanács adatbankjából kiderül: tizenöt év alatt majdnem tizenhét százalékkal csökkenve, kétezer hektárnál kisebb területre szorulva termesztenek körtét. A gyümölcs összmennyisége ennél kevesebbel, kilenc százalékkal esett vissza másfél évtized alatt, tavaly mintegy harminchatezer tonnát téve ki. Az általános termőterület-csökkenés mellett ugyanakkor az utóbbi években sokan ültettek körtefákat, új területeken jelent meg a gyümölcs, a fiatal ültetvények aránya magasnak mondható.

A jó minőségű magyar körte iránt nagy az érdeklődés a skandináv országokból, export szempontjából ezek számítanak hazánk legnagyobb körtefelvevő piacának a német–osztrák térség mellett. Sipos Gyula, a Gyümölcskert Zrt. vezérigazgatója szerint ingadozik az export, általában a hazai gyümölcs húsz–negyven százaléka kerül külhoni piacokra. Jellemző ugyanakkor, hogy – Sipos Gyula szavaival – „Budapesten nem biztos, hogy olcsóbb a körte, mint Helsinkiben”. Lux Róbert rámutatott: a hazai fogyasztást szinte fele-fele arányban a hazai és az importkörte adja, a mérleg nyelve csak kis mértékben billen a magyar gyümölcs felé.

Bár a körte igencsak vízigényes gyümölcs, némi ellentmondás, hogy a nem éppen bő esőzéseiről ismert Olaszország és Spanyolország fontos körtetermelő, e két országból Magyarországra is jelentős mennyiségű körtét hoznak. A körte jóval igényesebb gyümölcs az almánál. „A körtefa csak két évvel később fordul termőre, mint az almafa, ráadásul körtét termeszteni öntözés nélkül több mint optimizmus” – vélekedett Lux Róbert. Az utóbbi évtizedek fejlettebb technikai megoldásai lehetővé tették, hogy szabályozott légteret biztosítsanak a pár hét alatt beérő körtének, és a hónapokig tartó tárolásnak is megvannak a technikai feltételei. Sipos Gyula kijelentette, hogy a 20-25 százalékos hazai fogyasztáscsökkenés a körte esetében a tárolási idő elhúzódását eredményezte. Ez persze több költséggel jár, amelyet nem biztos, hogy érvényesíteni tud a termelő.

A légköri aszályra különösen érzékeny a körtefa, ezzel magyarázhatók a gyümölcs húsában olykor megtalálható kövecsessé váló szemcsék. A vízellátásra fokozottabban kell figyelni, hiszen a hagyományosan nagy körtetermelő Zala megyében a csapadékmennyiség már elmaradt a korábbi nyolc-kilencszáz millilitertől. Zala megyén kívül Somogy, Zemplén, a Bodrogköz, valamint Csenger és Fehérgyarmat térsége számít jelentős körtetermelő vidéknek.

Hazánkban a több tucatnyi körtefajta közül elsősorban háromfélét – vilmost, bosc kobakot és pacham’s triumphot – termesztenek. Nyáron a vilmos, ősszel a bosc uralja a piacot, e kettő adja a körtekínálat zömét.

A Gyümölcskert vezérigazgatója úgy becsülte, hogy a magyar termés mintegy tíz–tizenöt százaléka kerül ki saját ültetvényeikről, ezzel a legnagyobb hazai termelőnek számítanak. Az idén a felvásárlási ár nyolcvan–száz forint körül mozgott kilogrammonként, ami a gyümölcspiacon – különösen az ezen összeg feléért felvásárolt almával szemben – jónak mondható, ám Sipos Gyula nem zárta ki, hogy egyes áruházláncokban olykor négy–ötszáz forintért vásárolhatunk magyar körtét. „Az árrés általában nem a termelőknél jelentkezik” – jelentette ki a szakember.


AGROLINE