A fiának tartogatja magyar csokigyárát - az új Stühmer-sztori

Sok vállalkozó terveiben szerepel, hogy a cége előbb-utóbb óriássá válik, a Magyarország száz évvel ezelőtt legismertebb csokimárkáját újjáélesztő üzletember azonban nem akar nagyra nőni. Novaji üzemét fiának tartogatja, és állítja, mindegy, hogy egy multinacionális vagy magyar kereskedőlánccal tárgyal az ember, mindenki csak a bevételre hajt. Sikersztori az újraélesztett Stühmer márkáról.

Csóll Péteren látszik, hogy szereti a munkáját. Igaz, ki ne lenne szívesen egy nyereséges magyar csokigyár tulajdonosa? Még akkor is, ha inkább kisüzem működik a volt novaji kocsmában, Magyarország első csokigyárának modern utódjaként. Az Eger melletti településen 2008 óta gyártja Csóll cége a Melódiát és más Stühmer nosztalgiacsokikat. "A céget a kisfiamnak tartogatom. Most 5 és fél éves, 18 éves korára remélhetőleg egy stabil üzletet vehet át" - mondta az [origo]-nak a vállalkozó.

Vendéglátós, asztalos, ingatlanos, csokigyáros

A novaji üzem egy kalandos út végállomása. A későbbi csokigyáros vendéglátósként végzett, de öt évig az egri Gárdonyi Géza színházban volt színész, és azért kezdett el kocsmákat működtetni, "mert látszott, hogy a színházi jövedelemből megteremthető egzisztenciánál többre vágyom".

Később az egri ingatlanpiacba is belekóstolt, végső soron a csokoládé világához is ez vezette el. "Eger kisváros, tudtam, hogy a főutcán lévő édességbolt tulajdonosa fontolgatja a bolt eladását. Egyik nap bementem, rákérdeztem, hogy eladná-e az üzletet. Igent mondott, egymás tenyerébe csaptunk. Ez 2005-ben volt" - mesélte az üzletember. A bolt működött, nem volt rá panasz, de a cégvezető szerint látszott, hogy nem lesz könnyű dolga. Csokit is inkább a hipermarketekben vesznek az emberek. Ki kellett valamit találni, mitől lehetne különlegesebb az első üzlet. (Később több üzletet is nyitott a cég, két bolt van Egerben, egy Gyöngyösön, egy pedig Novajban.)

Márkanévimport

Miután a Stühmer márkanevet megvette egy szemfüles külkereskedőtől, aki korábban levédte, már csak saját csoki kellett, a vállalkozó ezért felkereste Borbély Béla édesipari szakembert. Ő gyerekkorában sokat járt az eredeti Stühmer-üzemben, majd az államosítás után végig az édesiparban dolgozott.

"Egyik barátom azt javasolta, hogy gyerekkori kedvencét, a Korfu szeletet jó lenne feléleszteni. Borbély Béla pedig még fejből emlékezett a receptre. Itt értek össze a szálak. Gyárunk azonban nem volt, jött a bérgyártás." A partner a Szamos Marcipán lett, a cég pilisvörösvári üzemében készültek az újraélesztett márka első termékei. Nem tekintették konkurenciának egymást, a cégvezető szerint a Szamos vezetői sokat segítettek, és mai napig jó a viszony közöttük.

Növényi olaj a közelbe se jöjjön!

A Korfu szelet bekerült egy nagy bolthálózatba, ez jelentősen megnövelte a forgalmat. A cégnek teljesítenie kellett a megrendeléseket, hamar kiderült, a bérgyártói kapacitás nem lesz elég. Saját gyár kellett.

A vállalkozó szerint a márkanév megvásárlása volt ugyan a kulcslépés, de a cég folyamatos befektetést igényel. Saját forrás mellett egy tízéves, svájcifrank-alapú kölcsönből, valamint pályázati pénzek segítségével finanszírozza ezt. "Jelenleg ez a helyzet, amit tudni kell kezelni" - tette hozzá, utalva a frankárfolyam emelkedéséből adódó többletkiadásra. "A fejlesztéshez több százmillió forintos összegre volt szükség, de ezzel elértük, hogy ma saját lábára állt a cég. Sőt, a válság alatt is növekedtünk" - tette hozzá. (A csokigyár árbevétele az elmúlt három évben folyamatosan nő, 2010-ben elérte a 471 millió forintot, miközben az üzemi eredmény az Opten céginformációs szolgáltató szerint a korábbi éveknél jóval alacsonyabb, 27,6 millió forint volt.)

Magyar, multi? Egykutya

Csóll Péter szerint fontos lenne, hogy több jó minőségű magyar termék szerezzen nagyobb piacot, de ehhez szerinte a vásárlók fejében is változás kell. "Ez egy fontos lépés lenne. Ha megtörténne, a még esetleg drágább, de azonos minőségű magyar termékekhez, köztük a mieinkhez is, olcsóbban hozzá lehetne jutni" - fogalmazott.

Szerinte azonban nem elsősorban a kereskedelmi láncokon múlik a kérdés. "Ez egy kőkemény üzlet, akár magyar, akár külföldi tulajdonú hálózattal tárgyal, ugyanaz történik. Mindenki védi a pozícióit, mindenki nagyobb forgalmat szeretne, mindenki pénzt akar keresni. Ebben a tekintetben túl nagy különbség nincs köztük. Én mindegyikükkel meg tudtam egyezni" - mondta. "Fontos viszont, hogy azokkal együtt szerencsés helyzetben vagyok, akik saját márkát gyártanak. A kereskedelmi láncok ugyanis tudják, a márkákra van vevő" - tette hozzá.

Gigacég, adósok börtöne

A cégvezető láthatóan megszerette a csokigyártást. Három évvel ezelőtt még azt mondta volna, hogy eladná a céget megfelelő ajánlat esetén, ma azonban nagyon meggondolná. "Persze van az a pénz" - teszi hozzá nevetve. Válaszából azonban nagyon úgy tűnt, igen komoly, már-már irreális összeget kellene letenni az asztalra.

A Stühmer

Stühmer Frigyes 1866-ban Mecklenburgból vándorolt be, és Pesten telepedett le, ahol egy Szentkirályi utcai kis cukorkaüzletben vállalt munkát - derül ki a Magyar Életrajzi Lexikonból. A boltot 1868-ban megvásárolta, bővítette, korszerű gépi berendezéssel látta el, és a csokoládégyártást is bevezette. Gyára vezetését halála után az özvegye, majd a fiai vették át és vezették annak államosításáig. A Stühmer Párizsban elosztó telepet, Abbáziában lerakatot, az ország legtöbb városában fióküzletet tartott fenn.

A cég legtöbb márkanevét a Budapesti Édesipari vállalat utódja, először a Stollwerck, jelenleg pedig Bonbonetti néven működő cég vitte tovább. A Bonbonetti mai gyára is az egykori Stühmer-gyárnak helyet adó budapesti Vágóhíd utcai ingatlanon áll.

"A cég a saját lábán áll, ezért inkább a kisfiamnak tartogatom. Most 5 és fél éves, 18 éves korára remélhetőleg egy stabil céget vehet át" - vázolta a terveket. Pontosan ezért társat sem szeretne. "Most egyedül döntök, a magam ura vagyok, egy befektetőtárssal már nem így lenne" - fogalmazott. Csóll Péter egyébként sem gondolkodik nagyban, esze ágában sincs gigacéget csinálni. "Ha a mostaninál jobb lesz a gazdasági helyzet, nagyobb kereslet lesz a csokikra, akkor is megmarad a manufakturális jelleg. Esetleg szelektálni fogunk a viszonteladók között, azok maradnak a partnereink, akik vigyáznak a termékekre. Esetleg a csokikért picivel többet lehet kérni. De ott megállnék" - vázolta a jövőbeli terveket a vállalkozó.

Eddig is az volt a jellemző, hogy kis lépésekkel haladtunk előre. Ezt alátámasztja, hogy az üzemben dolgozó, összetartó csapat 15-17 főből áll, ez pedig azt jelenti, hogy az árbevételre vetítve a cég forgalma több mint 25 millió forint alkalmazottanként - sorolta Csóll Péter, szerinte mik a siker tényezői. "A hitelt is akkor vettem fel, amikor a bankok bőkezűek voltak, de csak a szükséges fejlesztésekhez kellő összeget igényeltem. Sajnos több cég túl nagy adósságba verte magát, többeknek emiatt mára be kellett zárniuk a boltot. Az adósok börtönében lennék, ha nem a kis lépéseket választom és most valami csillogó üzem lenne a gyár helyén. Szerencsére nem ez a helyzet" - jelentette ki.

VÁLLALKOZÓI NEGYED