Ráfizetés tyúkot tartani!

Jön az olcsó tojás külföldről, ugyanakkor a hazai termelőknek meg kell szabadulniuk a tyúkjaiktól. Ráadásul a jövő évtől szigorodnak a tartási feltételek is.

Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt Kerekegyházán sem tudnák megmondani. Azt viszont már az útbaigazításnál megjegyezte valaki, hogy csak az orrom után menjek, ha baromfitenyésztőket akarok találni. Való igaz, sokan választották ezt az ágazatot megélhetésül, a kerekegyháziak az ágazat mintegy húsz-huszonöt százalékát „fedik le”. De ahogy haladnak a dolgok, lassan elszegényedés lesz belőle. Nemcsak azok panaszkodnak, akik a házuk udvarán tartanak jelentősebb számban tojótyúkokat, hanem a nagyobb vállalkozók is.

– Sok termelő kénytelen felszámolni a gazdaságát, mert annyira magasak a fenntartási költségek. A takarmány ára is egyre magasabbra kúszik, s ebben a spekuláció is közrejátszik – mondja Kaldenecker Ferenc, aki tizenhét évvel ezelőtt, leszerelt katonaként nyolcszáz tyúkkal vágott bele, ma pedig már hetvenezres az állománya. – Többen nem látják értelmét a napi veszteségek növelésének, ezért igyekeznek megszabadulni a szárnyasaiktól. Kerekegyházán volt, aki a két ünnep közt ingyen osztogatta a tyúkjait, csak hogy ne maradjanak a nyakán. Hát, elég szomorú, hogy ide jutottunk!

Egy másik termelő, Bozóki László nem sokkal a gazdasági világválság előtt újította fel telepét az uniós előírásoknak megfelelően, forintalapú hitelt vett fel rá, az ugrásszerűen emelkedő kamatok miatt rövid időn belül óriásit bukott rajta. Ma már nem biztos, hogy újra így cselekedne, de nehezen tudna mást elképzelni magának, hiszen tizenkét éve foglalkozik tojástermeléssel. Sok gazdatársával együtt nem nézi jó szemmel a külföldi importőrök jelenlétét, akik egyre jobban háttérbe szorítják a magyar vállalkozókat.

SZABADFÖLD