Egy Zsigulival húzott utánfutón Oslóból hozta az első kemencéjét Tóth József Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa. A vállalkozás manapság 120 mintaboltot lát el kenyérrel, péksüteménnyel, s megvetették a lábukat Szlovákiában is. Az [origo] interjújából kiderül, hogy Tóth József Péter életének legszebb pillanatai hogyan kötődnek a multikhoz, és azt is elmondja, hogy miért vállal polgármesterséget is.
Túlzás azt állítani, hogy a Lipóti Pékség sikertörténete a kovászból eredeztethető?
- Végeredményben eredeztethetjük a kovászból is, de azért ennél bonyolultabb a képlet. Ha arra gondol, hogy a sokak által visszasírt régi parasztkenyerek meghatározója volt a kovász, s ezért nyúltunk vissza a hagyományokhoz, akkor ez teljesen igaz. De azt is hozzá kell tenni, hogy ezer és ezer fajta kovász, kovászolási technika van. A borászokhoz hasonlítanám a tevékenységet, ők is készítik a bort, hiszen ugyanabból a szőlőből más ízű, aromájú, kinézetű bor érik az egyik és a másik borász pincéjében. A kenyérnél ugyanez van, hiába tesz bele kovászt más pékség is a tésztába, az nem lesz olyan, mint a Lipóti.
De a hagyományos eljárás jóval macerásabb és időigényesebb is, ezért sem alkalmazzák a nagy sütödék, illetve a hipermarketek pékségei.
- Így van. Kenyeret lehet készíteni másfél óra alatt, nálunk egy háromkilós lipóti parasztkenyér elkészítése összességében 14-16 órába is bele telhet, ez hosszú idő, helyet foglal a kenyértészta, kevésbé forog az áru. A multi láncok pékségei ezért gépesítenek mindent, amit lehet, rövidítik az áru elkészítésének és értékesítésének idejét. Mi pont ellenkezőleg, időigényes kézi munkával, hosszabb technológiával dolgozunk, ennek eredménye viszont a minőség, és az, hogy napok múlva is élvezhetően fogyasztható a kenyerünk.
Az egész lipóti kenyér úgy indult, hogy a barátai, ismerősei állandóan azzal nyaggatták, vajon miért nem lehet tényleg minőségi kenyeret venni itthon. Emlékszik arra, hogy mennyi pénzből indította 1992-ben a pékséget?
- Arra már nem, de nagyon kevésből, az biztos. A nagymama házának egyik szobájában lett a pékség, a spájz volt a lisztraktár. Amikor elhatároztam, hogy megpróbálkozom a minőségi kenyér sütésével, ismerőseim javaslatára Svédországba, Göteborgba utaztam ki, hogy onnan hozzam be a jóval olcsóbb, használt berendezéseket. Nyelvtudás híján, olyan magyar tolmácsot sikerült szervezni, aki Oslóban élt, és aki azt javasolta, hogy akkor már inkább Norvégiában szerezzem be a berendezéseket, ott ugyanis még olcsóbb. Ez a véletlen három éves üzleti kapcsolatot alapozott meg, az ő tanácsára vetettem el korábbi ötletemet, hogy látványpékséget csináljak, helyette a Lipót környéki települések ellátását céloztam meg, ami be is jött. Kezdetben négy embert tudtam foglalkoztatni, ma már 350-et, de közvetve, majdnem plusz 400 főnek adunk munkát.
Szállított üzletláncoknak, hipermarketeknek is?
- Sajnos igen. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az életem egyik legszebb pillanata volt, amikor lejárt a szerződésem a multi céggel, és azt mondhattam: köszönöm, a továbbiakban nincs is szándékomban szállítani.
Miért?
- Mert iszonyú szorításba került a vállalkozás, minden évben húztak egyet a srófon az átvételi áraknál, még az inflációt, a költségek növekedését sem tudtuk érvényesíteni, a végén már jószerivel ingyen dolgoztunk. Ezért igen becses dátum számomra 2006. január 20-a, amikor az első három mintaboltunkat megnyitottuk Győrben.
Látva a Lipóti azóta elért sikerét és növekedését, nem keresték meg újra, hogy szállítson?
- Dehogynem! Életem másik igen szép pillanata volt, hogy a megkeresésre azt mondhattam, köszönöm, de nem élek a lehetőséggel.
Meglepett, hogy a folyamatosan növekvő vállalkozása mellett Lipót község polgármesterségét is elvállalta. Nem túl sok ez?
- Ezt azzal tudom magyarázni, hogy beláttam, a lipóti vállalkozásaim jövője is csak akkor biztosított, ha a cégeimmel szinkronban fejlődik a falu is. Lipóton a pékségen kívül van egy 32 szobás, négycsillagos wellness hotelem is, de általában igaz, hogy a termálvízre alapozva lehet a falu fejlődését biztosítani. Az országban, de talán a térségben is egyedülálló módon két olyan focipályát építettünk, amelyek alulról termálvízzel fűthetők, tehát az év legzordabb téli napjaiban is használhatók. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a hazai csapatok egy része például ne Ciprusra járjon edzőtáborozni télen, hanem Lipóton készüljenek fel, miközben a helyi termelők gondoskodnak az ellátásukról, s közben használják a termálfürdőt és egyéb szolgáltatásainkat is.
Az elmúlt öt évben megtízszerezték a Lipóti Pékség forgalmát, itthon az áruikat Észak-Dunántúlon, a főváros környékén, s most, decembertől az Alföldön is árusítják. Mikor lesz Szabolcsban is lipóti kenyér?
- Ez egy érdekes kérdés, mert eddig már többször mondtam, hogy itt a vége, már nem terjeszkedünk tovább. Először ezt mondtam Győr és környékének meghódítása után, majd amikor Budapesten is megnyíltak az üzleteink, akkor nem gondoltam, hogy egészen Szegedig megyünk majd el. Látszik tehát, hogy a piac igényei húznak egyre tovább. Az talán kimondható, hogy az elkövetkező öt évben nem tudjuk ismét megtízszerezni a forgalmunkat, de hogy a mostani éves 3 milliárd forintról 4-5 milliárdra feltornázzuk majd, az biztosra vehető.
A Lipóti-sztori
Az eredetileg húskereskedelmi szakképzettséggel rendelkező Tóth József Péter (45) 1992-ben Lipóton alapította meg mára országos hírnévre szert tett pékségét. Ma már hat üzemből látják el a 120 egységből álló mintabolt-hálózatukat, Magyarországon kívül több szlovákiai településen is. Naponta 300 mázsa kenyeret állítanak elő és értékesítenek, de a termékpaletta több tucat pékáruból áll. Közvetlenül és közvetve 700-750 főnek ad munkát a vállalkozás. A franchise rendszerben működő hálózat forgalma 3 milliárd forint körül alakul idén.
VÁLLALKOZÓINEGYED
