Köddé váltak a konzerves vágyálmok?

A nagykőrösi konzervgyár újraindításának szinte semmi esélye – vélik az üzem egykori vezető szakemberei.

Nosztalgiázni jöttek össze októberben a valamikor Közép-Európa legnagyobb konzervgyárának volt dolgozói, vezetői. Egyebet nem is tehetnek, maguk is elismerik, hogy hajdani munkahelyük rehabilitásának ez idő tájt nincs gazdasági értelme. Egyfelől azért, mert a régi, lepusztult épületekbe új technológiát, gépsorokat telepíteni nem lehet. Hiányoznak az újraindítás más létfontosságú feltételei is: a termékeket felvevő piac, a nyersanyagot termesztő mezőgazdasági háttér és nincsenek elegendően a szakemberek.

A valamikor 3 ezer embert foglalkoztató vállalat tanult dolgozóinak zöme nyugdíjas, de az aktívakkal sem lehetne újjászervezni a konzervgyártó üzemeket. Már a gyárhoz fűződő érzelmi kötődések is szűnnek: az első ilyen munkatársi találkozóra jóval több mint százan érkeztek, utóbb alig hatvanan. Egyébként a nagykőrösi és a többi 13 hazai konzervgyár felszámolása jól szemlélteti azt a veszteséget, ami a KGST megszűntével érte az agráriumot. Illúzió volt a szakmai befektetők színre lépése, ők ugyanis a piacot vették meg és a magyarországi gyártmányok helyett, a sajátjukat értékesítették.

Mégis, a mezőgazdasági jellegű Nagykőrösön mindenki az élelmiszeripar lábra állításában látja a gazdasági kibontakozást. A hozzá való erőforrásokról és feltételekről azonban nem esik szó, választási ígéretek szintjén ragadnak meg a tennivalók – hangzott el a találkozón.

AGROLINE