|
|
Bejelentkezés |
2010, augusztus 30 - 09:29 — Ditti
Rovat(ok):
Néhány éven belül eltűnhet a legnagyobb egybefüggő somogyi barackos. A lengyeltóti, ordacsehi és szőlősgyöröki, összesen 150 hektáros ültetvény elöregedőben, s a gazdák zömének meg sem fordul a fejében, hogy újat telepítsen. A kivágások tavaly megkezdődtek, s az idei siralmas termés miatt megnő azoknak a száma, akik látni sem akarják többé a szebb időket megért őszibarackfákat. A lengyeltóti barackosban a napokban érnek az utolsó fajták betakarításának végére, s öszszességében elmondható: harminc-hetven százaléka termett a tavalyi mennyiségnek az ismert időjárási viszontagságok miatt. Az árak mégsem kúsztak felfelé, a lébarackot kilónként negyven, míg a friss piacra szánt gyümölcsöt 100, legideálisabb esetben 140 forintért vették át a termelőktől. A teljes mennyiség felét csupán lébaracknak lehetett értékesíteni, a magyar őszi ugyanis nehezen kel versenyre a déli országokból érkező importtal. Az olasz, spanyol gyümölcs nem csupán az éghajlat miatti korábbi érés, hanem a termesztéstechnológia, technikai háttér és a szervezettség miatt is óriáslépésekkel jár a hazai előtt – erről árulkodnak legalábbis az áruházláncok beszerzései. Ezen felül az apró birtokszerkezet miatt a magyar termelők nem tudtak eleget tenni a beszállítói igényeknek, mint az egységes árualap, a nagy mennyiség és főként a fizetési feltételek – fejtette ki Boskovics József, az ordacsehi gazdakör elnöke. A termelőket most arra kérte, hogy augusztus végéig nyilatkozzanak az esetleges kivágási szándékról. Boskovics József arra számít: jó páran lesznek, akik emellett döntenek, az idei ugyanis a legrosszabb év volt az ültetvény telepítése óta. A másik tényező, ami könnyíti a búcsút a baracktól, az a fák kora. A százötven hektáros barackos ugyanis több mint húsz esztendős, s az elöregedés miatt is egyre gazdaságtalanabb a művelés. Az idei tavaszra tizenkét hektárt felszámoltak, s most nagyobb arányú kivágás várható, az elnök szerint két-három év múlva a barackos nagy része nem lesz meg. Dankó Józseftől, a lengyeltóti gazdakör elnökétől tudjuk: a jövő teljesen bizonytalan. – Ki fog telepíteni? – teszi fel a költői kérdést. Szerinte a reményvesztett gazdák közül húszat sem tudnának összeszedni, aki most ugyanolyan lendülettel belevágna valami másba, mint anno a barackba. Boskovics József szerint a bajok ott kezdődnek, hogy sok száz tulajdonosról van szó, akik fejenként 0,3 hektárnyit használnak, tehát mindenképp birtokrendezésre lenne szükség ahhoz, hogy bármit kezdeni lehessen. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy-két sor gazdája ezt, míg a szomszéd amazt szeretné és így tovább felváltva. Most egyébként ez a kuszaság az úr, s az egyes tulajdonosok szándékától - vagy éppen elkeseredettségétől - függően az ültetvények finoman szólva is vegyes képet festenek. Az apró területek miatt előfordul, hogy egy-két vagy épp csak félsoros lyukak tátonganak a barackosban. A tótiak tudomása szerint a helyzet Siófok környékén sem különb, ahol szintén visszaszorulóban van a gyümölcsös. Félretettek pénzt a rossz időkre Boskovics József szerint némi szerencse, hogy a korábbi, jövedelmezőbb években a gazdakör különített el pénzt arra az esetre, ha esetleg beüt a mostanihoz hasonló krach, s - ha mindenki kiegyenlíti a számláját - még két évig képesek lesznek majd finanszírozni a művelést, gyommentesítést, addigra pedig megtörténhet az esetleges birtokrendezés, illetve körvonalazódhat a jövő, kiderülhet végre: hogyan tovább. Van, amikor már csak a bíróság marad Még a kivágásnál is roszszabb a szakemberek szerint, ha valaki úgy adja fel a mezőgazdasági termelést, hogy egész egyszerűen nem csinál semmit a területével, meg sem metszi. A növényvédelmet ezeken a területeken is muszáj elvégeznie a gazdakörnek, hiszen az ilyen részek a környezetüket is fertőznék, s eleve szinte kivitelezhetetlen másként a munka. Ordacsehiben olyan tulajdonos is akad, aki a megkeresésekre sem válaszol. Az ilyen esetekben a gazdakör számára csak a bírósági út marad. |
||||
|