Az országban sokfelé látható nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér a kirakatokban, jelezve, hogy az aratás után hagyományosan Szent István napra sütötték az új búzából az első kenyeret. A vendéglátók tapasztalatai szerint ugyanakkor az igazán jó minőségű kenyér ma már ritka. Ezért sok étterem saját magának süti a felszolgálandó vekniket, mert máshol nem tudják beszerezni a kívánt minőséget.
Szavakkal nem nagyon lehet leírni, milyennek kell lennie a jó kenyérnek – mondta Holánszki József a Magyar Rádió hírműsorában. A pilisi pék inkább a sütödében lévő, egyhetes egykilós kenyéren érzékeltette az elvárásokat: nem penészes, bár a külseje kemény, felvágva belül még mindig puha.
A sütőipari szakember ötvenéves ritkaságszámba menő keverőgéppel dolgozik. Kovászt használ a kenyérhez, rönkfát a kemencéhez. A lisztet két malomból rendeli, mert szerinte már a mai molnárok sem az igaziak. A kétféle lisztből meg legalább tud válogatni. A pék azt mondja, ő az apjától, az meg a nagyapjától tanulta a jó kenyér titkát. Ezért nincs a kenyerében adalékanyag sem, csak kovászt használ.
A pilisi péknek nem nagy a vásárlóköre. Csak néhány száz darab kenyeret készít naponta. A több mint hetvenéves fatüzelésű kemencéjéből ennyire futja. Pedig elkelne a jó kenyér, ugyanis nem nagyon van – mondja Szegál Viktor séf, aki szerint nagy szükség lenne az ehhez hasonló pékségekre. A legtöbb étterem saját magának süti a felszolgálandó vekniket, mert máshol sajnos nem tudják beszerezni – tette hozzá.
AGROMONITOR
