A magyar élelmiszeripar jelene és jövője

Az élelmiszeripar - stratégiai fontosságának köszönhetően - a magyar nemzetgazdaság hagyományosan jelentős ágazata. Az ipar teljesítményéből való részesedése mintegy 15 %, a 14 ágazatot átfogó feldolgozóiparon belül a második helyet foglalja el. A bruttó hazai termék (GDP) 3,5 %-át állítja elő. A 27 tagú EU élelmiszer- és italipari termelésének értéke közel 670 milliárd euró, ezen belül a magyar termelés részesedése 1,3%, közel 2000 milliárd forint. A magyar élelmiszeripar tevékenységi szerkezete alapvetően a hazai mezőgazdaság adottságaihoz, valamint az élelmiszer-fogyasztás szerkezetéhez igazodik.

Az élelmiszer-gazdaság (mezőgazdaság és élelmiszeripar együtt) nemzetgazdasági szerepe sajátos. A többi ágazathoz viszonyítva a bruttó nemzeti termékből való részesedése az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent, és 2005-ben 3,8% volt. Ugyanakkor külön az élelmiszeripar teljesítménye alig változott.

Meghatározó a vidéki foglalkoztatásban

Egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás (KSH, 2005)

Év Hús, húskészít-mény, hal Tej és tejter-mékek Tojás Zsiradé-kok Liszt és rizs Cukor Burgonya

kg/év db/év kg/év
1993 70,5 144,2 365,0 36,8 97,4 35,8 59,3
2003 72,0 138,3 297,0 39,1 88,1 32,8 64,5
2013 75,0 180,0 365 40,7 90,1 27,6 63,9

Az élelmiszeriparnak a hazai piacon meghatározó szerepe van. Egyfelől a mezőgazdasági termelés legnagyobb vevője (a mezőgazdaság árutermelésének 75 %-át vásárolja fel), másfelől export többletbevételt biztosít, így javítja a nemzeti külgazdasági egyensúly alakulását. Az élelmiszerek, italok, dohányáruk csoport a magyar nemzetgazdaság külkereskedelmén belül az export 6%-át, az import 3,5%-át képviseli. Termelési mérete alapján a 27 tagország közül Magyarország a 15. helyen áll.
Az élelmiszer-ipari vállalkozások száma mintegy 8000. Az elmúlt években a vállalkozások számának lassú csökkenése, valamint az egyéni vállalkozások helyett a kft. cégforma választása figyelhető meg.

Az élelmiszer-feldolgozásban a kis- és középvállalkozások (KKV-k) túlsúlya a jellemző. A vállalkozások 89%-a 20-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztat, és az élelmiszertermék-előállításnak 46%-át adják. Ugyanakkor a 250 fő feletti nagyvállalatok aránya csupán 1,2%, ezzel a termelésből 64%-kal, az exportértékesítésből 72%-kal részesednek. A foglalkoztatottak száma az elmúlt évtizedek ingadozásait követően lassan stabilizálódik. Országosan az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva az élelmiszeriparban foglalkoztatottak aránya 3,6%. A folyamatos csökkenés elsősorban a hatékonyságnövekedés, valamint az elsődleges feldolgozók technikai, technológiai korszerűsítésének következménye. Az élelmiszeripar, területi elhelyezkedésénél fogva, a vidéki foglalkoztatás egyik meghatározó ágazata.

Fejlesztések az elmúlt időszakban

Az élelmiszeripar szakágazatai az évtized első felében elsősorban olyan beruházásokat hajtottak végre, amelyek az EU élelmiszer-előállítás szabályozásának való megfelelést segítették elő. A csatlakozást követő árverseny nem segítette az ágazatok jövedelemtermelő képességét.

Az állati eredetű termékeket előállítók (hús, baromfi, tej) jelentős része a csatlakozás előtti SAPARD (2000-2004), valamint az AVOP (2004-2006) EU támogatási program keretében igénybe vett támogatások segítségével teremtette meg a minden szempontból megfelelő EU standard élelmiszer-előállítás feltételeit.

Gyümölcstermelés vonatkozásában a közel 100 ezer hektáros ültetvényeken több mint egymillió tonna termett, és ez 43%-kal több, mint az 1996-2000 közötti időszak termése. Az elmúlt évek kiemelt feladata volt a termés megfelelő minőségben történő piacra juttatása. Ez technikai és marketingeszközök, továbbá a jobb piaci pozíció elérése érdekében a társulások állami szintű elismerésének támogatásán keresztül valósult meg.

A 93 ezer hektár körüli szőlőterület lassan, de egyenletesen stabilizálódik. A szüretelt termés mennyiségét az időjárási viszonyok jelentősen befolyásolták, de a termés még így is kategóriákkal több volt, mint a hazai fogyasztás. A külpiaci részesedés növelése fontos célként jelenik meg az ágazatban, melynek két feltétele van: az egyenletes minőség és mennyiség termelése, valamint a marketingeszközök jobb alkalmazása. Az elmúlt évek beruházásai a tudatos minőségibor-előállításra irányultak. A borászati létesítmények fejlesztését jelentős támogatás mellett hajtották végre a vállalkozások.

Az Agrár Vidékfejlesztési Operatív Program (mely a Strukturális Alapok és a hazai közpénzek társfinanszírozási formájában valósult meg) keretében 13 ágazat támogatására volt lehetőség az élelmiszer-ipari ágazatok közül. Az AVOP keretében 45,3 milliárd forint beruházási összeg (melynek támogatástartalma 16,1 milliárd forint volt) hatására 6591 munkahely megtartására került sor és 2856 új munkahely jött létre.

Az elmúlt időszak következményeként (részben a szabályozás miatti kényszerberuházásokból, részben a csatlakozással együtt járó gazdasági környezet változásából adódóan) a vállalkozások meghatározó részénél tőkehiány miatt jelentős a versenyhátrány, nincs elegendő fedezet az innovációra, a stabil minőséget biztosító élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi fejlesztésekre. Ezen felül jelentős a tagországokból származó nyers és feldolgozott élelmiszerek behozatalának aránya, és ez az arány a csatlakozást követően gyorsabban nő, mint a kivitelé.
A bemutatott helyzet új kihívásokat jelent az élelmiszer-előállítók számára, és egyben körvonalazza a középtávú (2007-2013 közötti időszakra) fejlesztési irányokat és az elérhető eredményeket.

Prioritások, elérhető eredmények

2007-2013 között is kiemelt prioritást kell kapnia az agri-food szektornak, de e szektoron belül az egyes szakágazatok fejlesztési súlypontjai máshol helyezkednek el. A versenyképesség és a hosszú távú fenntarthatóság érdekében a következő öt területen szükséges a fejlesztések ösztönzése:

Kis- és középvállalkozások technikai és technológiai fejlesztése. A hozzáadott érték, a versenyképesség egyik legfontosabb tényezőjének tekinthető a kis- és középvállalkozások gyenge tőkeellátottságának javítása, mely hozzájárulhat a technológiai fejlesztés adta lehetőségek kihasználásához. Az élelmiszer-ipari innováció másik jellegzetessége, hogy a kis lépésekben történő termék- és technológiai fejlesztés általában gyakoribb, mint az áttörés jellegű újdonságok, ennek megváltoztatását segítheti a technológiai transzferek támogatása.

Hagyományos élelmiszerek piaci árualapú termelése. A hagyományos élelmiszerek iparszerű előállítása (kis- és középvállalkozói szinten) növekvő mértékben segítheti a magyar élelmiszeripar versenyképességének súlyát a hazai és nemzetközi piacon.

Élelmiszer-minőség és -biztonság. A fogyasztók természetes elvárása, hogy az általuk elfogyasztott élelmiszer az egészségre ártalmatlan legyen. Az elmúlt időszak élelmiszerbotrányainak következtében az emberek kevésbé toleránsak, és az élelmiszeriparral kapcsolatban sokakban bizalmatlanság alakult ki. Ez nemcsak félreértésekhez vezet, de akadályozza az új technológiák, kedvezőbb tulajdonságú élelmiszerek bevezetését is. Az élelmiszer-biztonság színvonalának javítása érdekében újabb és újabb jogszabályok jelennek meg, melyek új követelményeket támasztanak az iparral szemben, és ezek teljesítése pénzt és további erőforrást igényel, melyek önerőből való biztosítása a jelenlegi jövedelmezőségi szinten nem biztosított.

Egyénre szabott termékek, innováció. A hazai élelmiszeripar ilyen irányú innovációs tevékenységét alapvetően korlátozza a bizonytalan jövő. Viszont valamilyen demográfiai, társadalmi vagy egyéb szempont szerint megcélzott fogyasztói csoport számára előállított termék vagy termékcsaládok kifejlesztése és bevezetése jelentősen befolyásolhatja a fogyasztói szokásokat és egy főre jutó mennyiségeket. A kihívásokra választ adó stratégia alapja tehát az, hogy – mivel az árverseny megnyerését a magyar élelmiszeripar erőforrásai nem teszik lehetővé – az innováció segítségével az árra kevésbé érzékeny termékek felé kell elmozdulni. Ennek lényeges eleme a kutatás-fejlesztés gyakorlati alkalmazásának segítése.

Környezetterhelés csökkentése. A melléktermékek és a technológiai hulladékok hasznosításának aránya, felhasználási lehetőségeinek szélesítése tovább növelendő. Értékesítésükkel/új termék előállításával az elhelyezésük költsége csökken, újra hasznosításukkal a főtermékönköltség csökkentése/többletárbevétel is elérhető.

A magyar élelmiszeriparnak egy letisztult birtokrendszerű és termelésszerkezetű mezőgazdasági háttérrel komoly versenyelőnye lehet jó néhány termékcsoportban. Ma Magyarországon az élelmiszeripar a mezőgazdasággal együtt az egyetlen olyan ágazat, melynek külkereskedelmi mérlege pozitív. Ennek megtartása nemzetgazdasági érdek. A magyar élelmiszeripar rendelkezik olyan jelentős erősségekkel, mint a szaktudás és a kiváló alapanyag. A magyar élelmiszeripar lehetőségeinek az innováció segítségével történő kihasználása versenyelőnyhöz juttathatja a magyar élelmiszer-gazdaságot. A stratégia révén a magyar konyha hagyományaira épülő élelmiszerek közül kiemelkedhetnek olyanok, amelyek az étrend általánosan használt, Magyarországhoz kötődő részévé válnának Európában. A fejlesztések eredményeként az egészség, az életminőség és a társadalmi felelősségtudat szempontjainak előtérbe kerülésével „az egyénre szabott”, magasabb hozzáadott értékű és a fenntartható fejlődés szempontjainak megfelelő körülmények között termelt élelmiszerek térhódítása valósulhat meg.

AGROLINE