Besavanyodik a tejpiacunk?

Öt év múlva eltörlik az európai uniós kvótát, s ennek egyes államok tejtermelői a vesztesei, mások a nyertesei lesznek

Tavaly a tej alacsony átvételi ára miatt tiltakoztak a gazdák. Az Európai Unió túl sok tejet termel, s ennek következtében csökken a felvásárlási ár.

Brüsszelnek az éves hazai termelés legalább tízszeresével kellene csökkentenie az előállított tej mennyiségét ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a kereslet és a kínálat az egységes piacon, s megérje a gazdáknak tejet termelni. Kérdés, hogy a tejkvóta 2015-ös eltörlése után melyik tagország lesz az áldozat és melyik a nyertes, hol csökken és hol növekszik a termelés.

A közösségi termelés mintegy tíz-tizenöt százalékát exportálják harmadik országokba, s ezt Brüsszel csak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által gyakran kritizált exporttámogatások (adófizetői pénzek) segítségével képes realizálni. Az unión kívül három nagy exportőr ország, régió uralja a nemzetközi piacot: Ausztrália és Új-Zéland, az Egyesült Államok és Argentína. „Ezek az országok olcsóbban állítják elő a tejet, mint az uniós gazdák, és egymással küzdenek az importra szoruló országok képzeletbeli tortájának hetven százalékáért” – mondta lapunknak Popp József, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgató-helyettese. A szakember szerint további probléma a tejtermékexporttal, hogy nincs meghatározó felvevőpiac, hanem nagyon sok ország importál tejterméket kisebb mennyiségben. Kína és India sem komoly importőr, ráadásul őrült tempóban emelkedik az éves tejtermelése. „Ha valaki a kínai és az indiai felvevőpiacban bízik, téved. Ezek az országok a tej és tejtermékek fogyasztásában már ma is kilencvenöt százalékban önellátók, belső termelésük növekedésével párhuzamosan emelkedik a tejtermékfogyasztás is. Az is elképzelhető, hogy India a kö-zeljövőben akár tejtermékexportőrként is megjelenik a globális piacon” – hangsúlyozta Popp József.

A szakember szerint az új-zélandi (és ausztráliai) termelők – akik kilencven százalékban exportra termelnek – határozzák meg a világpiaci árat, amely jóval alatta van az uniós átlagárnak. „Ilyen feltételek mellett nem szabad a közösségnek ekkora volumenben exportra tejterméket termelni, többletet felhalmozni. Jelenleg mintegy tizenöt százalékkal többet termel az unió, mint amekkora a belső fogyasztás. A termelők arra várnak, hogy a másik kidőljön a sorból, de gyorsan senki sem adja fel, inkább erőteljesebben lobbizik Brüsszelben, hogy nagyobb exporttámogatáshoz jusson a folyamatos intervenciós felvásárlás fenntartása mellett” – emelte ki.

Az unió tejkvótája évi 150 millió tonna körül alakul, a többlet annak legalább a tíz százaléka, azaz 15 millió tonna. A szakember szerint nagy kérdés, hogy az unión belül mely tagországokban következik be a tejtermelés nagyobb csökkentése, elsősorban a kvóta megszűnése után (ma a kvótánál nincs átjárás tagországi határokon, csak a tej és tejtermék esetében). Hazánk mintegy 1,7 millió tonna tejet állít elő egy évben. „Az EU előtt két lehetőség adódik, vagy olcsóbban állítja elő a tejet, vagy a többletet csökkenti, hiszen az unió egyelőre az exporttámogatás mellett még magas védővámokkal is védi a közös piacot az olcsóbb, tengerentúli tejtermékekkel szemben” – hangsúlyozta Popp József. Szerinte ma elsősorban a többlettermelés és a csökkenő tejtermékfogyasztás miatt alacsony a tej felvásárlási ára, ha azonban az unió csaknem annyit termelne, mint amennyit elfogyaszt, akkor helyreállhatna a kereslet-kínálat egyensúlya, mert a külpiac közvetítené a termelői árakat az uniós tejtermelőkhöz. Így a mindenkori termelési átlagköltséghez igazodna a tej átvételi ára. A tejkvóta vagyonértékű jog, így ha a termelő kvótát akar venni, akkor növeli a termelési költségét (a tejkvóta ára 0,1–1,5 euró között mozog literenként). A kvóta az átlagosnál magasabb termelői költséggel dolgozó tejtermelőt szinte mindaddig a termelésben tartja, ameddig a kvótát nem adja át az alacsonyabb költséggel dolgozó tejtermelőnek. „A kvótarendszer öt év múlva megszűnik, így valószínűsíthető, hogy például a holland vagy német gazda hazánkba jön tejet termelni, hiszen olcsóbban lesz képes tejet előállítani, mivel hozza a saját genetikájú állatállományt, a gazdaságos technológiát, a termőföld és a takarmány pedig nálunk eleve olcsóbb” – figyelmeztetett Popp József.

Magyarország az uniós csatlakozása óta még soha nem tudta kihasználni rendelkezésre álló kvótáját, az elmúlt években tizenöt százalékkal termeltünk kevesebb tejet, mint amennyit feldolgozásra és közvetlen értékesítésre előállíthattunk volna. Magyarországi feldolgozásra legfeljebb évi 1,3 millió tonnát termel a magyar mezőgazdaság, külföldre kerül mintegy két-háromszázezer tonna, a fennmaradó részt helyben, közvetlenül értékesítik a gazdák. „Hazánk azért nem tud annyi tejet előállítani, mint amennyit a kvóta engedélyez, mert a tejtermelésünk egy része nem versenyképes. Az olasz tejtermelők jelenleg literenként harminckét centet kapnak a feldolgozóktól beszállítva, ami a szállítási költséggel korrigálva itthon ma huszonhét eurócent termelői árat jelent. „Sok magyar tejtermelő nem elégedett ezzel, és kivár, hogy eladja-e a tejet ilyen áron. Ez az ár sok esetben még a hazai önköltséget sem fedezi” – mondta a szakember.

2008-as adatok szerint literenként hetven forint körül mozgott a tej magyarországi önköltségi ára. A kormány literenként nyolc forint kiegészítő támogatást ad, amely mintegy három eurócentet tesz ki, tehát a magyar gazdák – jobb esetben – a tej átvételi árával és a támogatással megegyező összegért állítják elő a tejet. Popp József szerint a magyar tejtermelők egyértelmű vesztesei lesznek a kvótarendszer megszűnésének. „Nem megfelelő a genetikai állomány, spórolunk a takarmányon, vagyis a tej zsír- és fehérjetartalmán, ráadásul nincs lehetőség arra, hogy az állatokat hat hónapig a legelőn tartsuk, így mind a takarmányozás, mind az állat-egészségügyi és állománymenedzselési költségek magasabbak” – mondta Popp József.

Hazánk legnagyobb problémája, hogy nincs intenzív gyepgazdálkodás. Egymillió hektárnyi, gyepnek nevezett terület található nálunk, amely megfelelő öntözéses gazdálkodás mellett rétként és/vagy legelőként hasznosítható lenne, hozzájárulva a hazai tejtermelés gazdaságosságának javításához. „Az intenzív gyepgazdálkodás a fehérjeforrás jelentős részét is fedezné, az állatok is egészségesebbek lennének, tehát csökkenne a takarmány- és az állat-egészségügyi költség. A gyepgazdálkodás továbbá csökkentené a több csapadékkal és nagyobb megművelt gyepterülettel bíró nyugati tagállamokkal szembeni hátrányunkat” – hangsúlyozta Popp József.

AGROLINE