Csúcsborok készülhetnek az idén

Lassan lezárul a szüret a hazai szőlőskertekben, a gazdák pincéiben már készül az új bor. Borászok szerint az ez évi termés pazar volt, akár az évszázad évjárata is lehet az idei. Szakértők úgy látják: a külpiacokat a valódi minőséget előállító kézműves borászok termékeivel kell megcélozni. A nemzetközi fajták helyett pedig elsősorban a hazaiakkal kell megismertetni a külföldi fogyasztókat.

Az ország jó részén már túl vannak a szüreten a szőlősgazdák, a pincészetekben készülnek az idei borok. „A tavalyi évet megszenvedte a szőlőtermesztés, borkészítés egyaránt, az idei év azonban kárpótol bennünket mindenért. A mi első borunkat október végén, november elején, Márton napján mutatjuk be” – mondta lapunknak Solymos Gergely, a szekszárdi Bodri Pincészet és Szőlőbirtok kereskedelmi vezetője. Szerinte a nagyobb vörösborok most még nem mutatják igazi arcukat, azonban a mustfokok igen jók voltak ebben az évben. „A mennyiségben nem volt nagy probléma, a sok napsütésnek köszönhetően az utolsó érési időszakban azonban a bogyók vesztettek a nedvességtartalmukból” – tette hozzá. Kifejtette: az aszályos időjárás miatt nem kaptak elég vizet a fürtök, így a bogyók beltartalma koncentrálódott. A lékinyerés egy liter borra vetítve nem volt olyan jó, mint például a korábbi években, a minőségre azonban ez nem volt negatív hatással.

Losonci Bálint, a kézműves borok készítésével foglalkozó szőlész, borász szerint az idei szüret ajándék volt. „Pazar volt a termés, az idei akár az évszázad évjárata is lehet. Ennyire egyöntetűen egészséges szőlőtermést még nem láttam. A szüret előtti néhány hétben az egyik legfontosabb munkánk mindig a válogatás, azonban az idén egyetlen rothadt fürttel sem találkoztam” – mondta a fiatal borász. Szerinte az idei szüret szinte minden fajtánál a tavalyinál egy hónappal korábban kezdődött. „Az évjárat különlegessége, hogy az úgymond alapbornak készült termékek is csúcsborok lehetnek” – jelezte Losonci Bálint. Egyetlen nehézségként az augusztusi hőséget jelölte meg, mivel a füllesztő meleg hatására jelentősége volt annak – főleg a fehéreknél –, hogy ne szaladjon túl a cukortartalom és hogy a savak ne épüljenek le.

Egyre többen kezdenek el hazánkban az úgynevezett kézműves borokkal foglalkozni, s ebben nagy szerepük van a fiatal borászoknak. „A kézműves bor lényege, hogy az mindenféle adalékanyagoktól, manipulációtól mentesen, tisztán szőlőből elkészített bor. Az van benne, ami a szőlőből kijött” – tudtuk meg Kovács Antal sommelier-től. Nézőpontja szerint a fogyasztók közül a legtöbben nem is hallottak arról, hogy létezik ilyen, azonban aki már egyszer kóstolta, mindenképpen megszereti, és onnantól kezdve keresi a hazai piacon.

Losonci Bálint szerint egyre inkább kezd kialakulni a fiatalok körében az a réteg, aki az igényességet keresi. Olyan fogyasztó ugyanis, aki tényleg keresi a minőség forrásait, nem elégszik meg azzal, hogy ez finom, az meg még jobb, hanem próbál utánajárni, hogy hogyan készült. Kiemelte: vannak termelők, akik lemondások és pluszköltségek árán kézműves jelleggel készítik el boraikat. Ez a réteg pedig évről évre bővül. „Nekünk a boreladás azért okoz nehézséget, mert irreálisan gyorsan kiürülnek a készleteink. Megesik, hogy megszeretnek egy bort a fogyasztók, s már két hónap múlva nem kapható” – tájékoztatott Losonci Bálint. Mint elmondta, az elmúlt néhány évben kétezer-ötszáz–háromezer palack volt az éves teljesítményük, azonban, mivel jelentősen növelték az ültetvény nagyságát, így nőni fog a palackok száma is. Véleménye szerint nagyon fontos a fiatal borászok szerepe hazánkban. „Két csoportja van ma a fiataloknak: az egyik, amelybe a lelkes hobbisták tartoznak, nekik óriási szerepük van abban, hogy megreformálják a hazai borászatot, és új színfoltokat hozzanak be olyan területeken, ahol eddig nem is folyt komoly borászkodás – magyarázta a borász. – A másik csoport a már nagy és befutott nevek utódai. Azt vettem észre, hogy a második generáció képviselői nyitottabbak a világ felé, szenvedéllyel állnak hozzá a szakmájukhoz, és van kedvük folytatni a családi gazdaságot” – mondta Losonci Bálint. Sokan közülük Olaszországban, Amerikában, Franciaországban tanulhatnak pincészeteknél, ebből pedig az egész magyar borászat profitálhat. „Az a generáció, amely most külföldi pincészeteknél szerez tapasztalatokat, tudást, szemléletet, tanulja a kóstolást, ismereteit hazahozva itthon kamatoztatja azt” – mondta Losonci. Kiemelte: a magyar boroknak a világpiacon óriási lehetőségeik lehetnének, a csúcsminőségre törekvő kézműves pincék pedig nagyot lendíthetnek a magyar bor hírnevén. Viszont ők a mennyiség miatt nem tudnak, vagy épp nem akarnak kijutni. „Az én boromat is keresték már Brüsszelből, Londonból, Varsóból, Koppenhágából” – közölte a fiatal borász. Megjegyezte: a külpiacokban kicsiben lenne érdemes gondolkodni, vannak ugyanis olyan különleges borbárok, vinotékák, amelyek akár több ezer kilométerről is képesek felkutatni egy-egy különlegességet előállító pincészetet.

Kovács Antal szerint annak, hogy külföldön alig ismerik és nem is keresik a magyar borokat, több oka van. Egyrészt a magyar bor mint márkanév nincs felépítve a világpiacon – nem trendi, nem divatos, ebből adódóan nem is keresett. A másik, hogy nagyon sok borász nemzetközi fajtákból készített borokat visz ki külföldre és próbálja eladni, kevés sikerrel. „Senkit nem érdekel a magyar chardonnay vagy cabernet sauvignon a világpiacon. Sokkal inkább a hazai fajtákra lennének kíváncsiak a külföldiek, így például a juhfarkra, a furmintra, a kadarkára, vagy épp a kékfrankosra” – jelezte a sommelier. Hozzátette: ahhoz, hogy sikerrel szerepeljünk a nemzetközi kiállításokon, olyan borokkal kell kimenni a vásárokra, amelyek csak hazánkra jellemzők.

Előnyben a könnyedebb borok

„Öt–tíz évvel ezelőtt a szemfüles borászok bekapcsolódtak a roséőrületbe. Ebből a típusból nem tudunk olyan mennyiséget előállítani, ami a piacot ki tudná szolgálni” – tudtuk meg Solymos Gergelytől, a szekszárdi Bodri pincészet kereskedelmi vezetőjétől. Véleménye szerint ez a trend sokáig megmarad még, a fiatalos, könnyed rosék pedig leginkább a mi borvidékeinkre jellemzőek. „A trend elindult a könnyed, jól iható borok irányába, korábban a testesebb vörösborokat kedvelték a leginkább. Újabban fontos a gyümölcsvonal, az illat és a harmónia a meghatározó” – jelezte. Kovács Antal sommelier elmondta: a rosé a mai napig kedvelt típus, ám míg régebben a vörösborok voltak előnyben, mostanság egyre többen nyitnak a fehérborok irányába. (KCS)

Harmadszor választanak év borászát

Immár harmadik alkalommal hirdették meg az idén az Év Fiatal Magyar Borásza versenyt. A jelöltekre október 20-tól december végéig interneten keresztül adhatják le voksukat a szavazók. A verseny azért is különleges, mivel ez az egyetlen olyan díj hazánkban, amit maguk a fogyasztók ítélnek oda a győztes borásznak. „Ebben a versenyben nem a borszakértők mondják meg, hogy kinek milyen a bora, vagy mennyire jó borász, hanem azok, akik vásárlásaikkal megtermelik a borászok bevételét” – közölte Ruck Levente, a díj átadója. (KCS)

MAGYAR HÍRLAP