Elvitte az állatok eleségének java részét az aszály, drágulást jósolnak az élelmiszerek piacán. A hentesek szerint a hazai takarmánynak semmi köze a húsbolti árakhoz.
Bács-Kiskunban és Pest megye középső területein elszáradt a kukorica 80 százaléka. Kevés a szálastakarmány is, helyenként az átlagos fűhozam felét, harmadát adták most a kaszálók. A terméktanácsok meglehetősen eltérő kárbecsléseit összevetve, annyi bizonyosnak látszik, hogy az agrárágazat vesztesége több százmilliárd forint nagyságrendű.
A takarmányfélék hozamának csökkenése áremelkedést vetít előre a gabonapiacon, abból következően a húsfélék drágulására lehet számítani. Ezt a kilátást Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke is hangsúlyozta legutóbbi sajtótájékoztatóján. Az esetleges drágulások mértékről és üteméről azonban sem neki, sem másnak nincsenek pontos információi. Talán a feldolgozók tudnak többet, de jelenleg csak annyit mondanak biztosra, hogy a tényleges fogyasztói árakat ez után sem a hazai alapanyagok ára határozza meg. Hanem a világpiac.
– Mezőgazdasági krízisek idején mindig felröppennek prognózisok a húsok, húskészítmények drágulásáról. Ezzel szemben az a tapasztalatunk, hogy nagyjából 4 év óta változatlanok az árak. Például a sertés tőkehúst évek óta 1200-1500 forintért értékesítjük, és ugyanez a helyzet mondjuk a 200-250 forintos sertésmájjal is. Az a bizonyos 10 százalékos áremelkedés, amit az utóbbi fél évre vonatkoztatva emlegetnek, valójában az energiaköltségek növekedésével függ össze.
Ahol drágulás volt a húsoknál, húskészítményeknél az utóbbi fél évtizedben, ott mindig döntően az egyre magasabb energia költségek és közterhek jelentek meg. A hazai előállítású hentesipari alapanyagok beszerzési ára másodlagos kérdés nálunk. Mondok konkrét példát: egy hazai termelő 350 forintért adna nekem szép bőrös szalonnát, de ha én azt sokallom, valószínűleg nem tőle veszem meg, hanem Németországból hozatom ugyanolyan minőségben és 70 centért olcsóbban. Sajnos a hazai sertéstenyésztés a kétmillióra csökkent állománnyal nem piaci tényező a hentesipar számára.
Az aszályt végeredményben a termesztők, a hazai állattenyésztők szenvedik meg, mert nem tudják magasabb árakkal behozni a veszteséget mivel a feldolgozóipar a világpiacon rendszerint megtalálja az olcsóbb alapanyagot. Feltéve, hogy másutt a kontinensen nincs komolyabb baj a hozamokkal – foglalta össze a beszerzés praktikáját Donáth Ambrus, a nagykőrösi hentesüzem tulajdonosa.
Jelenleg 50 ezer forint körül kínálnak a kereskedők a gazdáknak a kalászos takarmányokért tonnánként. A kombájn alóli vásárlás mindig a legolcsóbb, tehát várhatóan kúszik majd az ár felfelé, legalábbbis ezt remélik a termesztők. Az állattartók pedig tudják: ilyenkor kell beszerezni az abraktakarmányt, amennyit csak lehet. Különösen a kukoricát, aminek az ára ez idő tájt tonnánként 60-70 ezer forint.
– Találunk azért annál olcsóbbat is, de tényleg nem szabad halogatni a beszerzést, szűkében leszünk takarmányból – állapította meg Szentpéteri Balázs, aki egy negyvenes tejelő szarvasmarha állomány gazdája a nagykőrösi határban. – Egy tehénre egy hektár takarmányföldet számolunk. Ez a háttér meg van nálunk, de mégsem lett elég takarmányunk. A kukorica fele kisült, ahonnan pedig tavaly 70 bála szénát görgettünk le, most hét bála lett. Szerencsére tavalyról maradt elegendő szálas. Nálunk tejeseknél az a legnagyobb probléma, hogy a tej felvásárlási ára sok év óta nyomott. Jelenleg 40 forintért veszi tőlem egy kunadacsi cég. Több mint ötven éves tehenész tapasztalatból állíthatom, soha nem volt annyira kevés haszon tejen mint napjainkban.
AGROLINE