Coface Hungary: a talpon maradás határán billegnek az élelmiszeripari cégek

Sorsdöntő időszak következik a magyarországi élelmiszeripari cégek számára, amelyek közül a legtöbb a talpon maradás határán billeg – áll a Coface Hungary hitelbiztosító elemzésében. Ezzel együtt ugyanakkor a cég módszertana által készített kockázati besorolások alapján az élelmiszeripari vállalkozások viszonylag elfogadható pozícióban vannak.

Az utóbbi időszakban csökkent az élelmiszeripari társaságok nemzetközi versenyhátránya, köszönhetően annak, hogy – eredményeket inkább csak közép– és hosszabb távon hozó – fejlesztésekkel, beruházásokkal előremenekültek. Az ágazat helyzete hosszabb távon kedvező lehet azért is, mert állandó a termékei iránti kereslet, jelentős az exportpotenciál, és sok cég van tőkeerős külföldi tulajdonban. Hátráltató tényező is akad azonban szép számmal, kezdve az alapanyagárak nagyfokú ingadozásától, a beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítésen át, az import által támasztott egyenlőtlen versenyig, vagy a – különösen a húsiparban jelentős – feketegazdaságig – állapítja meg a Coface.
Bár Magyarországon a mintegy 550 ezer társas vállalkozás csupán 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, nálánál meghatározóbb ágazathoz – áll az elemzésben. Alapanyagainak javát a mezőgazdaság adja, energiafelhasználása jelentős, s a végtermék zöme a kiskereskedelmen, vendéglátáson keresztül kerül a végfelhasználókhoz. Mindeközben egyebek között a csomagolóanyag-iparra, a logisztikára, vagy éppen az élelmiszeripari adalékok előállítóira támaszkodik.

Az ágazat tele van ellentmondással – állítja Kárpáti Gábor, a Coface ügyvezetője. Ez tükröződik a cég módszertana szerinti kockázati besorolás mutatóiban, s azok összehasonlításában is az országos átlaggal. A Coface egy tízes skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül az 1-3 nagyon rossz és instabil gazdálkodást, a 4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai. A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követik az összes hazai vizsgált cégek kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a 3-as, és 4-es besorolással rendelkező, fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag. A legtöbb vizsgált cég ebben az ágazatban is az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses. Ugyanakkor az élelmiszeripari cégek arányaiban nagyobb számban tartoznak az ennél jobb kockázati csoporthoz, aminek a vélhető oka az, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent. E cégek eladósodottsági helyzete ugyan romlott, ám miután ennek oka elsősorban a fejlesztésekben keresendő, a cégek értéke, vagyona is sok esetben nőtt – álla az elemzésben. A Coface szerint az elkövetkező időszak sorsdöntő lesz az élelmiszeripari cégek számára, kiderül ugyanis, merre fejlődnek tovább.
Az élelmiszeripari cégek jövőjét az alapanyagok és az energia árának rendkívüli mértékű ármozgása is nagyban befolyásolja. Miközben azonban az alapanyagok 2007-től kezdődően különösen hektikus ármozgása (ám tendenciájában emelkedése) meghatározza az ágazat cégeinek a költségeit, a kiskereskedelemben, a nagy láncok áralakító politikája miatt az élelmiszeripar által érvényesíthető árdrágulás jóval lassúbb folyamat, mint a csökkenés. Ez már eleve veszteségeket okoz a cégeknek, amelyeket emellett sújt egyebek között a beszerzési ár alatti értékesítés, nem szólva a jelentős importáradatról, amelynek olcsósága letöri a hazai beszállítók árait. A hitelbiztosító megállapítása szerint általában véve is nagy a kockázata annak, hogy az élelmiszeripari vállalkozások időben a pénzükhöz jussanak.
Javítja ugyanakkor a vállalkozások helyzetét a stabil igény az élelmiszeriparra. Mert bár a fogyasztók árérzékenysége valós tény, a kereslet állandósága éppen ennyire igaz. Emellett komoly lehetőségeket tartogat az export, amely bőven fel tudja szívni a többlettermelést. Ehhez persze folyamatosan meg kell dolgozni a már meglévő és az új piacokat egyaránt, s arra is szükség van, hogy a meglévő külpiaci kereslet, illetve hazai kínálat találkozzon, például komoly exportösztönzés segítségével – hívja fel a figyelmet Bagyura András a Coface kereskedelmi igazgatója.

AGROMONITOR